A Henna növény (Lawsonia Inermis)

Ez az élénkzöld, bokor szerű növény Egyiptomból származik. Már 5000 évvel ezelőtt is használták testfestés céljára. A mogulok a XII. században vitték be a Közel-Keletről Indiába, és hamarosan az ország egész területén elterjedt.

Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsiában és a Közel-Keleten áldásnak tekintik a hennát, úgy tartják, hatalmában áll, hogy szerencsét és gazdagságot hozzon viselőjének.

A növény jól viseli a forró, száraz éghajlatot. Indiában, Szudánban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten termesztik, de legjobban a trópusi klímát szereti, így akár üvegházban is termeszthető. Festékanyagának minősége attól is függ, hogy milyen éghajlaton termesztették.

A cserlye 4,5 méter magasra is megnőhet, de 2,5-3 méteres korában -évente háromszor- learatják.A „henna” a virágzó, apró levelű sötét kérgű bokor perzsa neve. Más tájakon hívják „henne”-nek, „Al-Khanna”-nak, „Al-Henna”-nak és lawsoniának is. Virágja négyszirmú, közepéből hosszan kinyúló bibével. A piros, rózsaszín vagy fehér virágoknak édes, mézszerű, jázminra és rózsára emlékeztető illatuk van, ezért olajukat évszázadok óta használják illatszerként.

A hennát, a virágok megjelenése után kivágják, minél közelebb a tövéhez, az ágakat letörik és két napra kint hagyják a napon száradni. A felső hajtásokról származó levelek adják a legerősebb festékanyagot, ezért ezeket különválasztják, és elsőként szárítják meg, hogy minél kevesebbet veszítsenek színükből. Ezekből készül az első osztályú hennapor, amelyet csak a bőr és a haj festésére használnak. Ezután a többi levelet is megszárítják, és lerázzák az ágakról. Ezeket az olcsóbb samponokba, hajfestékekbe és kondicionálókba kerülnek.

A leveleket zsákokban viszik a malomba megőrölni. Őrlés előtt egy kis növényi olajjal meglocsolják, hogy óvják az őrlőpengéket a túlmelegedéstől és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségét. Az őrleményt csomagolás előtt szétterítik a betonpadlón és megvárják, amíg kihűl. A henna csak akkor őrzi meg eredeti minőségét, ha légmentesen zárva tárolják. A port csomagolás előtt átszitálják, minél többször végzik el ezt a teendőt, a színhatás annál erősebb lesz.

A mehndi művészete

A henna minden idők legelterjedtebb kozmetikuma. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat, ami azt jelenti, hogy a ma ismert legrégebbi bizonyíték szerint i.e. 1200 körül már használták. A hennát Alsó-Egyiptom úrhölgyei kozmetikai célokra használták, a körmök, a haj, és a bőr hennával való színezése manapság is divatos a Közel-Keleten.

Az indiaiak mendhinek nevezik a hennát.

A mendhi művészete azonos a nőkkel, akik a hennával csodálatos mintákat festenek testükre, így díszítve magukat.A testfestés lelki és terápiás élmény egyszerre, ebből következik az is, hogy sohasem szokták sietősen végezni ezt a tevékenységet.